Rubén Darío leghíresebb versei
Az első 3 személy 862 szavazata alapján: Fiatalság, isteni kincs, / elmész, hogy soha ne térj vissza! / Amikor sírni akarok, nem sírok... / és néha úgy sírok, hogy nem akarok... · A hercegnő szomorú... mi lesz a hercegnőnek? / Eperszájából sóhajok szöknek ki. · Boldog a fa, mely alig érzékeny, / és még inkább a kemény kő, mert már nem érzi.. (Frissítve: 2021. nov. 25..)
„Ifjúság, isteni kincs”, a „Sonatina”, „Lo fatal”, „Margarita Debayle” és „To Roosevelt” szomorú hercegnője: a modernizmus atyjának fejből ismert versei, a szövegben igazolva.
Automatikusan lefordítva (eredeti Español nyelven). Lásd az eredetit
Legjobb 12
-
1
Fiatalság, isteni kincs, / elmész, hogy soha ne térj vissza! / Amikor sírni akarok, nem sírok... / és néha úgy sírok, hogy nem akarok...
„Ősz éneke tavasszal”, Élet és remény dalai (1905).
-
2
A hercegnő szomorú... mi lesz a hercegnőnek? / Eperszájából sóhajok szöknek ki.
"Sonatina", Profane Prosas (1896).
-
3
Boldog a fa, mely alig érzékeny, / és még inkább a kemény kő, mert már nem érzi.
"A végzetes", Dalok az életről és a reményről (1905).
-
4
Margarita, gyönyörű a tenger, / és a szél / a narancsvirág finom esszenciáját hordozza.
"Margarita Debayle-nek" (1908).
-
5
És nem tudva, hová megyünk, / vagy honnan jövünk!…
"A végzetes", utolsó versek.
-
6
Mert nincs nagyobb fájdalom az életbenlét fájdalmánál, / nincs nagyobb bánat, mint a tudatos élet.
"A végzetes", Dalok az életről és a reményről (1905).
-
7
Te vagy az Egyesült Államok, / te vagy a jövő megszállója / a naiv Amerika, amelyben őslakos vér folyik.
"Roosevelthez", Dalok az életről és a reményről (1905).
-
8
Én vagyok az, aki éppen tegnap mondta / a kék verset és a profán dalt.
Élet- és reménydalok (1905), nyitóvers.
-
9
Lágy levegő volt, lassú kanyarokkal.
„Lágy levegő volt...”, Profane Prosas (1896).
-
10
Jön az udvarlás! / Jön az udvarlás! Már hallatszanak a tiszta dudorok.
Diadalmenet, Élet és remény dalai (1905).
-
11
Az enyhe legyező enyhe szárnya alatt.
„Lágy levegő volt...”, Profane Prosas (1896).
-
12
Járványoktól, / iszonyatos istenkáromlásoktól, / Akadémiáktól, / szabadíts meg minket, Uram.
"Don Quijote Urunk litániája", Élet és remény dalai (1905).
Hogyan történik ez a rangsor? Az emberek szavazatai alapján: minden ▲ pontot ad, és minden ▼ elvesz egy pontot. Bárki szavazhat, és hozzáteheti, ami hiányzik.
Hiányzik valami?
Megjegyzések (2)
Hozzászóláshoz jelentkezzen be
Margarita, está linda la mar... mi abuela nicaragüense me lo recitaba para dormir. Qué bonito encontrarlo aquí.
Lo fatal es el poema que más me ha marcado en la vida, lo aprendí en el colegio y todavía me lo sé entero.