Federico García Lorca leghíresebb versei és kifejezései
Az első 3 személy 90 szavazata alapján: Megkezdődik / a gitár sírása. · Nem akarom látni! · Ha meghalok, / hagyd nyitva az erkélyt.. (Frissítve: 2019. júl. 20..)
Lorca versei, amelyeket a fél világ fejből ismer, a Cigányballadáktól a Bernarda Alba házáig, mindegyiknek saját könyve vagy műve.
Automatikusan lefordítva (eredeti Español nyelven). Lásd az eredetit
Legjobb 12
-
1
Megkezdődik / a gitár sírása.
"A gitár", Poema del cante jondo (1931).
-
2
Nem akarom látni!
"A kiömlött vér", Ignacio Sánchez Mejías Llanto című művének második része (1935).
-
3
Ha meghalok, / hagyd nyitva az erkélyt.
„Búcsú”, a Songs-ban (1927).
-
4
Sokáig fog megszületni, ha megszületik, / olyan tiszta, kalandokban gazdag andalúz.
Ignacio Sánchez Mejías Llanto zárása (1935).
-
5
Cordova. / Messze és egyedül.
„Lóember dala”, a Dalokban (1927).
-
6
Zöld, szeretlek zöld. / Szélzöld. Zöld ágak.
A "Somnambulista románc" kezdete a Cigányballadákban (1928).
-
7
Délután ötkor.
A "The fuck and the death" kórusa Ignacio Sánchez Mejías Llanto-ban (1935).
-
8
A hold bejött a kovácsműhelybe / tuberos nyüzsgésével.
"Hold romantika, hold", a romancero cigányt nyitó költemény (1928).
-
9
Csend, mondtam! Csend!
Bernarda parancsai lányainak, A Bernarda Alba házában (1936).
-
10
New York hajnalán / négy iszaposzlop van.
"The Aurora", a Poet in New Yorkban (megjelent 1940-ben).
-
11
A legszörnyűbb érzések közül a halott remény érzése.
Doña Rosita, a legénylány (1935).
-
12
A színház olyan költészet, amely elhagyja a könyvet és emberré válik.
Egy 1936-os interjúból a színházról alkotott elképzeléséről.
Hogyan történik ez a rangsor? Az emberek szavazatai alapján: minden ▲ pontot ad, és minden ▼ elvesz egy pontot. Bárki szavazhat, és hozzáteheti, ami hiányzik.
Hiányzik valami?
Megjegyzések (9)
Hozzászóláshoz jelentkezzen be
«A las cinco de la tarde», se me pone la piel de gallina.
Faltan cosas de Bodas de sangre y de Yerma, no todo es poesía.
Lo de «Si muero, dejad el balcón abierto» es precioso.
Córdoba, lejana y sola... qué belleza.
En el instituto nos hicieron aprender el Romance sonámbulo de memoria, aún me acuerdo.
Bonita selección.
«Verde que te quiero verde», la sabe toda España.
Lorca es el poeta más grande de nuestra lengua, y lo mataron.
El Llanto por Ignacio Sánchez Mejías me pone los pelos de punta.